Kiadási év: 1998
Fejlesztõ: Epic MegaGames; Orange Games
Kiadó: Gathering of Developers; Project 2 Interactive
Platform:Windows
Rendszer: Windows 95, DirectX 5, Pentium 90, min. 16 MB RAM, VGA

   4 évvel késõbb jelent meg az igazi folytatás, és akkora siker lett, amekkorával még az Epic sem kalkulált. A gyönyörû kétdimenziós grafika még ma is ritkaságnak számít, és a hangulata még az elsõ részét is messze túlszárnyalta. Igaz spriteokból állt, de a szinte rajzfilmminõségû képek kiütötték az összes próbálkozó játékot, és Jazz újra hosszú ideig az eladás toplisták élére került. Játékmenete nem igazán változott, maradt annak a 2D-s oldalnézetes platformjátéknak ami eddig is volt, de abból a legeslegjobb. Látszott, hogy a készítõk ebbe az akkorra már lassan kifulladó játékba is sikerrel igyekeztek új színt vinni.
    A grafikai haladást már a fantasztikusan animált intro is mutatta.(Bár a játékba sajnos csak a kisebbik felbontású változat kerülhetett bele. 9 ) Igaz, hasonlóan a korábbi részekhez, ez sem annyira informatív, de szépnek szép. Itt tûnik föl elõször az elsõ játékmeneti változás: ugyanis itt láthatjuk Jazz öccsét Spazt, aki a játékban a második választható karakter lesz.
   Ami az intro után elõször szembetûnik, az a kellemesen kusza menürendszer, amely igen érdekes (mellesleg látványos) grafikai világgal taglózza le az ember gyermekét. A zenéje viszont nagyon illik hozzá.(Errõl majd késõbb)Hangulata, az van(de szeretem ezt a kifejezést :), bár az össze-vissza ugráló betûk összezavarhatják az embert. Na mindegy, hozzá lehet szokni. A grafikát a maximális 640*480-ig lehet felhúzni, és itt ejthetünk meg egyéb beállításokat is.
   Ha ezekkel kész vagyunk jöhet a menet. Elõször is választanunk kell a single és a multiplayer mód között. Bizony, itt már -a kor divatjának megfelelõen- ilyen is van. De most ezen ugorjunk át, és nézzük az egyjátékos kampányt. A választék 4 kampány+ a shareware kampány+ Home Cooked Levels. Na ez meg mi? Ez kérem szépen a saját készítésû pályák helye. Errõl újfent késõbb. Most válasszuk ki a kapányunkat. Sajnos csak szigorúan egymás utáni (lineális) teljesítés eszközölhetõ, úgyhogy marad az elsõ. Mielõtt belefognánk a játékba, válasszunk karaktert! A választás igazából nem annyira meghatározó, lehet szimpátiaalapon (Én pl. jobban csípem Jazzt) is de, a két karakternek más-más tulajdonságai vannak ám. Nézzük csak. Eljárt már az az idõ, amikor Jazz ment, ugrott és lõtt. Most már tud a fülével propellerezni, ami vezethet sikláshoz a levegõben, lapulásból eszeveszettnagyot ugrani, ezenfelül képes a levegõbõl nagy lendülettel lecsapódni. Spaz a levegõben megpördülve érhet el magasabb helyeket, õ is le tud csapódni, ezenfelül az egészséges életmód jegyében kung-fu-zni is tud. Ez kimerül a vadnyúl-ordítással egybekötött vadnyúl-elõrerugásban. :(ami mellesleg elég hatékony.) Ezenkívül néha más utat is járnak be. Második végigjátszás garantálva.
   Itt ejteném meg a történetet, amit nagy meglepetésemre egy az egyben kihagytak a játékból. Azon gondolkoztam, akkor engem most miért dobnak bele a játékba, amikor megtaláltam. Mármint a történetet. Az interneten. Négy képpel illusztrálva. Érdekes…. Úgyhogy ezt most nem építem ide be, hanem nemsokára fönn lesz, méghozzá itt.
    Kezdõdjön hát a móka. A játékot betöltve nekiállhatunk a leesett állunkat keresgélni. Precíz, hibamentes grafika, gyönyörû dinamikus fények, a robbanások remekül animáltak. Így kellene kinéznie minden 2D-s játéknak. Nem érdemes róla többet regélnem, nézze meg mindenki maga. (Azért itt említeném meg azt, hogy a program rendkívül jól megírt kóddal büszkélkedhet, az akkori gépeken max. grafikával minden röccenéstelenül futott. Ez ma már persze nem nagy szám, de akinek esetleg P166-a van, annak jó hír lehet. )
   Kezdjük játszani. Magában a játékmenetben nincs "túl sok" újdonság az elõzõ részekhez képest: menni kell végig a pályán, kiirtani mindenkit és összegyûjteni mindent, ami az utunkba kerül.Az irányítás a végletekig egyszerû: van összesen 8 gomb amit tudni kell hol van. Ebbõl a futás hanyagolható, az 7. Akinek nem áll kézre az meg játsszon valami repülõgépszimulátorral. :)
   A Story megmagyarázza, hogy most nem különbözõ bolygókon járunk, hanem különbözõ idõsíkokban. Ez viszont nem lett akadálya annak, hogy a pályák ismét fantasztikusan szépre sikerüljenek, és ráadásul változatosak is. Hiába, ez Jazzes örökség. Egy epizódban 6 darab pálya van, amik 3 témát dolgoznak fel, 2-es blokkokban. Szerencsére azért tettek bele Diamondus tilesettet. (És szerintem Überkirály.)
   Minden pályához hozzá passzoló ellenség is jár, ami újfent szépen van kivitelezve és legalább a fazonjaik ötletesek, de IQ-juk sajnos megint nem áll a helyzet magaslatán. Egy az egyben idemásolhatnám a Jazz1-ben leírtakat, vagyis: Buták mint a tök. Bár bizonyos fajtákat nehezebb kilõni (Ezúttal tiszteltetem ama emberkének a felmenõit aki a szúnyogokat(?) kitalálta. AZOK ugyanis nagyon bosszantóak.. :(, de ez sem segít azon a tényen, hogy teljesen helyzetérzéktelenek, és csak akkor támadnak, ha hatótávolságukon belül érünk. De néhány centire attól, még bulit is rendezhetünk, nem fognak beszállni. Ez van, le kell lõni õket és kész.
    Mindezt tehetjük 9 féle halálosztóval, amit útközben fejleszthetünk is.. Voltaképpen nagyon nem is kell ez a nagy választék, hiszen a játék a kifogyhatatlan töltényû Blasterrel is simán teljesíthetõ. Csupán néhány speciális kõ kirobbantásához szükséges valami spéci fegyver. Mondjuk, ötlet azért van bennük: pl. a jeges töltény egy kis idõre lefagyasztja az ellenséget, a lángszóró tüze(amellett, hogy igen jól néz ki) egész jól van megoldva, van olyan fegyver ami átmegy a falakon és visszaköszön a TNT is, ami sajnos már nem olyan pusztító. A többi viszont csak szériafegyver. Persze az elsõ részen alapulva, itt is vehetünk fel hozzájuk gyorsítót, ami egy idõ után igazi Terminátor fílinget ad a játéknak. :) Visszatér a segítõ papagáj is, feljavított külsõvel és tök ugyanolyan tulajdonságokkal, mint az elsõ részben.
    A repetitív gyilkolászást szerencsére gyakran megszakítja valami kis jópofa esemény, esetleg a titkos helyek keresése. Ezekbõl van sok. Mondjuk csak töltény, upgarde, élet vagy pontadó tárgy van bennük, de mondjuk idõhúzásnak megfelel. Mondjuk a shareware pályákon a boszorkány jó poén. :)
   Apropó pontok. Igaz, hogy a platformjátékok velejárója, de azért ez már nem kellet volna. Bár a pályákon ismét elég sok felszedhetõ bigyusz van (ami legtöbbször valamilyen kaja formájában köszön vissza), tehát ezzel is el lehet szórakozni egy ideig. Ám ezt is feldobták egy kis ötlettel: Ha elég pont(?) gyûlik össze az egy idõ után egy speciális módot engedélyez: egy ideig sérthetetlenek vagyunk és mindenkin átgázolhatunk. Az ötlet jó, de mivel ez általában akkor következik be amikor semmi (komoly ellenség) nincs közelünkben, nem sokat ér.(Ja, meg még lehet új életet szerezni. Gondoltátok volna? :)Az életvesztést kopenzálandó, répákat vehetünk fel, esetleg plusz életet. A pályákon elég sok láda van, ami valami extrát rejt, úgyhogy kiélhetjük rajtuk romboló szenvedélyünket. Felvehetõk még ezüst és arany érmék, majd pedig beválthatók a pályák közepénél álló mutatványosbódénál, hogy olyan titkos helyekre juthassunk el, ahova máshogy nem lehetne. Hajrá. :)
   Elérkeztünk a játék talán legfõbb erényéhez: a zenéjéhez. Az elsõ résznél áradoztam róla. Most pedig tegyetek rá még néhány lapáttal. Komolyan mondom, ezt hívják zenének. A dinamikus, fantasztikusan megkomponált dallamok nemcsak a játékhoz adnak utánozhatatlan hangulatot, de magukban hallgatva is kétséget kizáróan megállják a helyüket. Alexander Brandon (a zeneszerzõ) minden mûfajban jelen van. Magukban a zenékben van funky, Jazz, trance és még a jóég tudja, hogy micsoda. Legyen annyi elég, hogy most is éppen ezt hallgatom. :) Úgyis fölteszem mindet, úgyhogy nem maradtok ki semmibõl. :)
A hangok egész jók, fõleg Spaz hülyeségei aranyosak. Mindenesetre korrektül vannak elkészítve.
   Egy kis morgás a végére: A nehézséget már megint nem sikerült helyesen belõni. Még a "nehéz" fokozaton is aránytalanul könnyû. Nem tudsz egy izzasztó szituációba sem kerülni.
És a bugok. Mert van belõlük. Sok. Hiába a korrekt kód, ha sok a játékban a hiba. Mivel a játék esemény-akció rendszert használ, gyakran elõfordult, hogy tévesen ítélt meg valamit, aztán csak nézegettem, egy nem várt esemény bekövetkeztekor. Mindenesetre ezeket el lehet nézni, bár bosszantóak.
    De mi van, ha az ember megunja a single-t és valami másra vágyik? Játsszon multit! : A játéknak ez a része is szépen kiforrott. Megoldható helyben (osztott képernyõn) és az interneten keresztül is. Csak ellenfelet/havert kell keresni, és indulhat is az ereszdelahajam. Van itt minden: Co-operative (együtt teljesítjük a pályát), Battle (szimpla deathmatch), Race (ki szalad elõbb végig a pályán), Treasure Hunt (adod ide azt a drágakövet?), és Capture the Flag (azt hiszem ez egyértelmû).
   Kedves figyelmesség volt a készítõktõl, hogy mellékeltek a játékhoz egy viszonylag könnyen használható pályaszerkesztõt (Jazz Creation Station), így az interneten egész jó kis pályák is fellelhetõk. (Akár még teljes kampányok is.)
Megint csak ismételhetem magam, ugyanis az elsõ részhez hasonlóan ez a játék is kiemelkedõen jó (az apró hibái ellenére is), és örök kedvencem marad. A hangulata fantasztikus és még grafikai szempontból sem kell szégyenkeznie, örök klasszis marad.

/forrás:happyjazz.gp(Eredeti forrás: diamondus.hu/